Múlt héten elszívtam az utolsó szál cigarettám, 

számot vetettem a jelennek, vajon mi a tragédiám…

Az ami szilárd, éppen felbomlik,

keresem a valódit, minden sodródik. 

Mégis… ma is itt vagyok, 

derüsen az ütemre bólogatok, 

hogy mi a következő lépésem, 

kínomban az Istenhez szólongatok. 

“Kérlek, maradj velem ma este, 

ha elhagysz, el kell mennem messze”.

Körülleng a füst és én csak hagyom, 

had időzzön dermedt arcomon. 

Leírnám amit érzek, de se papír, 

se toll, a hangom eltűnt, nem dalol. 

De ha mélyen a szemembe nézel láthatod, 

mennyire emészt belül az Űr, a Csend, amit hátrahagyok.